(Hogy minden hamis)

Hogy minden hamis ami körülvesz

a bágyadt holdsugár az erőltetett szélcsend

hamis a bor s a szó mely még visszacseng

annyi év után – bár jól tudom szeretsz

hamisan szeretsz hamisan nevetsz

hamis mosolyod tündöklő opál

s a szív e hű motor még mindig kalapál

önemésztő gúnnyal mint egy rossz retesz

hamis a kávé mely csészémben párolog

a gond s az eszme mely fejemben kotyog

hamis a fintor mely gyakran ott remeg

szájad szögletén mint reggeli harmat

egy csepp gúny megrendít egy

                                            világhatalmat

még az óra is ma oly hamisan ketyeg

 

1975.