(Néhány gondolatban…)

Néhány gondolatban megint átkarollak

meleg szavakkal mint ajkad lehelete

mindennapi dolgok akár a napkelte

gépek zúgása vagy a hallgatag falak

melyek körbevesznek magukba fogadnak

titkunk titkaiban örökre elrejtve

mint parányi fénycsík mosolygó szemedbe

a bútorok ruhák mély csendben hallgatnak

csak az óra ketyeg megszokott ütemmel

a gondolat suhan súlytalan szeszéllyel

szoknyád szétterül a nagy Univerzumon

idomod mozgása összhang a bolygókon

s mint kedves istennő földre ereszkedsz

bár néhány hamis rímen papíron lebegsz.

 

1975.