Lila lobogás
Be szép volt tavasz volt lila lángolás
öntötte el a puha leveleket
s millió színű csillogó ragyogás
mint a sarkifény a május reszketett
és reszketett a meglapuló avar
nagyot nyújtózkodott az ébredező föld
tombolt-tombolt a nedvfakasztó vihar
a lankák ébredő bokrai között
és szállt a dallam magasan trillázva
boldognak éreztem a nagy Végtelent
nem is gondoltam már semmire másra
az élet varázsa magához emelt
a kertben kigyúltak mind az orgonák
be szép volt tavasz volt lila lángolás
Vad mámoros lázban vergődött szívünk
tombolt lelkünkben a lázas ifjúság
mint rügyét bontó örökzöld cipruság
dús vágyainkat a Nap felé vittük
a lázadásnak töviskoszorúját
homlokunkra tettük s kibuggyant vérünk
földig alázva mégis célhoz értünk
s rátok szórtuk szemünk pazar bosszúját
izzott a május – a Hargita ormán
megmozdultak az évszázados fenyők
ablakunk előtt a lila orgonán
lebegtek a pajkos illatos felhők
sóhajtva hullatták rozsdás levelük
vad mámoros lázban vergődött szívünk
Kigyúltak a fák, hullatták dús színük
s az ágról lecsorgó színes szivárvány
mint Xerxész sírján a chalchosi márvány
varázs lepellel takarja be szemünk
egy álomhinta szépen átleng velünk
letűnt koroknak bűvös illatába
ahol a bűn is már erénnyé válva
illatos rizspor megragadja lelkünk
ma az álmok is csak lila illatok
lehullnak szépen mint nyárvégi napok
de megmarad mégis burjánzó hitünk
ami jön majd szebb lesz sokkal boldogabb
a május átfogta már a lombokat
kigyúltak a fák hullatták dús színük
Rügyekben égett a kibuggyanó láz
a tavaszt-lehelő bódult őrület
minden úgy égett, mint fényben a topáz
e szent ragyogásban amely körülvett
oly szép volt a május mint egy szép románc
múlt idők varázsát őrző kövület
a napfény tündöklő fekete zománc
két szemed mélyében bódítón tüzelt
orgonaillat lengett körülöttem
tudom te hoztad a tavasz mámorát
a rigó füttyét a lila orgonát
a májusi záport mert lent a völgyben
a vetés sarjadt s a felszálló ködben
rügyekben égett a kibuggyanó láz
Az utca zsongott hullott a sok virág
sok sziromlevél pazar álomvilág
lehullnak szépen mint lila tölcsérek
az álmoktól ittas szerelmes évek
az ágak őrzik színük lobogását
mint nyári éjek darvak vonulását
az őszi szélben is sokat mesélnek
ágaik között viháncoló szélnek
hogy szép volt a május rezgő délibáb
a lányok kacaja meleg sóhajok
hegedő sebekre múló szívbajok
hogy újból robbanhat a forrongó vágy
mint színárban vadul hömpölygő orkán
az utca zsongott hullott a sok virág
A járda illatos virágtemető
melyen lépked sok ábrándos szerető
észre sem veszi a lila könnyeket
a fákról hulló sziromleveleket
és hullnak-hullnak a lila gyöngyszemek
mit az orgona már magáról levet
jön majd egy újabb viharos esztendő
lilában úszik majd minden ágtető
mit szóljak én e tavasz-őrületben
ki ma is őrzöm szemeid mosolyát
s kezedben azt a szál lila orgonát
melyet én akkor oly durván letörtem
velem vagy így telik számos esztendő
a járda illatos virágtemető
A lányok kacaja vidám szemfedő
puhán betakarja haló szívünket
mint alpesi hegycsúcs fénytől szenvedő
de még érezzük hogy keblünkben lüktet
s az illat volna a halál sóhaja
mit észrevétlen az arcunkra lehel
sok lehullt szirom vágyunk koporsója
mit a tavasz is oly buzgón szüretel
csak illat volna a lányok mosolya
arcuk pirulása vérünk mámora
s mint tüzes keszkenő elszáll lobogva
lobogj hát lobogj te színes keszkenő
te orgonaillat lilán libegő
a lányok kacaja vidám szemfedő
Az orgonaillat száll száll messzi száll
messzi röppennek a fiatal évek
a tarlókon már az őszi szél kaszál
halkan dúdolva a beteg cserjéknek
elröppent már a katángvirág kékje
az őszi pók is reszketve földre hullt
a domb mögé folyt a Nap lila fénye
mitől az áfonya lázasan kigyúlt
orgona illatú tavaszi álmok
simogatnak az őszi verőfényben
egy elkésett szonett halk ütemében
újból két szemed tüzére találok
tudom mellettem vagy mást mit is csinálj
az orgonaillat száll száll messze száll
Orgona illatú bágyadt sóhajok
bús szonettjeim ha rád emlékezem
szép volt a tavasz s az ifjú szerelem
ma is feltűnnek mint gyöngyöző habok
ha a tengert szántják gyors kalózhajók
mennyi ékszert visz fent a fedélzeten
már fel sem foghatja mind az értelem
aranyködben élünk boldog halandók
mennyit küzdöttem világ-életemben
kimosni egy marék sárga porszemet
elsüllyedt Port-Royal hitvány életem
hullámok cikáznak tornyaim felett
s összecsapnak mint komor illúziók
orgona illatú bágyadt sóhajok
Simogatnak mint bús Reviczky-dalok
fáradt kezeid s tavaszra gondolok
minden egyes verssor csak szétszórt homok
vad szélben rohanó hiú ábrándok
vagy aranypollen a rekettye-barkán
s aranyködbe vonja fáradt homlokom
s én szellőcsókos mesékről álmodom
ha az éj leszáll a vágyporos lankán
és tart ez a mese egész éjszaka
míg a Nap hideg korongja megjelen
és szétpattan a varázs birodalma
mint ködbuborék a lila ághegyen
és kezdődnek a színjózan nappalok
simogatnak mint bús Reviczky-dalok
Sokszor hallgatom egy-egy húr elpattan
a szívben… vagy a lant fáradt idegén
miért tűnődöm múlt idők ütemén
mikor a jelen mint rézkürt felharsan
cseng-bong és rugdal a viharos kánkán
twist és pop a bőszült összevisszaság
őrjöng az éter s mint megbűvölt husáng
ugrál a Fej egy felfordított ládán
hol vagy Bábel te csodás harmónia
te égbe nyúló hatalmas műemlék
most itt e zaj csak lázas agónia
s a nagy mű egy halom kavicstörmelék
s a lant… ócska hangszer üljön a sutban –
sokszor hallgatom egy-egy húr elpattan
Ilyenkor felsír egy keserű dallam
az orgona száraz ágai között
már darvak húznak délre V alakban
s az illat is más földrészre költözött
az orgona is magába rejtette
a lila lobogás pazar színeit
álomba merült minden egyes sejtje
s rügyek szorítják gyermek szeszélyeit
jön majd a tavasz a csodás ébredés
ágait elönti a forradalom
magasba tör a féktelen szenvedély
a sok szirom-özön lilán gazdagon
most az ágak között őszi szél harsan
ilyenkor felsír egy keserű dallam
Az idő elkapja a dallam futamát
a fák levelét a virág illatát
már a dér csillog a kopasz ágakon
a természet alszik… vagy talán beteg
egy lila pók sző ezüst szemfedelet
ő meg tűri mint letaglózott barom –
vagy a sok bortól alszik oly részegen
hogy a tél eltelik amíg ő felrezzen
és jön az április a kedves bohó
hólétől duzzad minden apró folyó
a barka arany porszemet pilinkél
csalogány csattog ha eljön az éjfél
milyen jó hallgatni a tavasz ritmusát
az idő elkapja a dallam futamát
Mint szél az orgona lila illatát
ha szétszórják a kipattanó rügyek
viszi-viszi mint egy álom-gondolát
a viharkorbácsolt parttalan vízen
és árad-árad a lila lobogásban
ez a színpompás tavasz-őrület
szemed lobogásán arannyá váltan
égnek lobognak a partmenti fűzek
add a kezed öleljük magunkba
földünk teremtő kecses mozdulatát
látod a lepkék fénytől fuldokolva
isszák a gyönyör édes pillanatát
a nap szétszórja testünk lobogását
mint szél az orgona lila illatát
Be szép volt tavasz lila lángolás
vad mámoros lázban vergődött szívünk
kigyúltak a fák hullatták dús színük
rügyekben égett a kibuggyanó láz
az utca zsongott hullott a sok virág
a járda illatos virág temető
a lányok kacaja vidám szemfedő
az orgonaillat száll száll messzi száll
orgona illatú bágyadt sóhajok
simogatnak mint bús Reviczky-dalok
sokszor hallgatom egy-egy húr elpattan
ilyenkor felsír egy keserű dallam
az idő elkapja a dallam futamát
mint szél az orgona lila illatát
1976. január-február