Égő lápokon

Égő lápokon lépegetek olykor

ha visszaálmodom tűnt gyermekkorom

apám nagy kezét érzem a vállamon

anyám mosolya csurog mint az óbor

kis húgocskáim nevetnek mellettem

hangjuk csilingelő ünnepi harang

pattan a buga s a torz kamaszkaland

kék szitakötő a tópartra libben

mint sás susogása suhant ajkadról

füzérként bomló csengő kacagásod

hányszor üldöztem e csalóka álmot –

óh sunyi macska lelkemben dorombolsz

arcomba karmolsz s fájón viszontlátlak –

anyám zöld szemében lebeg a nádas.

 

1976. április 14.