Hát én volnék

Hát én volnék apám egyetlen fiad

kit a sors annyiszor oldalba rúgott

kit vihar űzött révbe sohse jutott

s mint kutya nyüszített sebei miatt

bár tudtam volna a Holdra ugatni

kóbor farkas a hegytetőn megállva

vagy mint sakál az éjszakára várva

tigrisek gazellák nyomát kutatni

de mit csináltam… ha leszállt az este

s a Holdat taposták súlyos lábnyomok

a végtelent dühös rakéta szelte

s páncélba bújtak az emberi gondok

néztem egy kéklő csillagot merengve

köröttem mesét szitáltak a lombok.

 

1976. április 17.