Otthon jártam

Otthon jártam ma éjjel álmomban

a hervadt legelőn nyílt a kutyatej

a gulya kolompolt vérzett az eper

a Nap ficánkolt mint a hal a hálóban

a kapuban anyám keze a kilincsen

talán menni készült meglepve megállt

az arca kigyúlt talán e percre várt

hogy égő karjával újból felém intsen

apám kezében a kasza megvillant

a fény zizegve a sarjúrendre hullt

egy szöcske libbent a zsálya ráborult

s az álom lágy szellő halkan elsuhant –

gépkocsik burrogva itták a reggelt

a világ megbolydult s hadként menetelt

 

1976. április 13.