Az álmok elvisznek

Az álmok elvisznek mindig hazáig

anyám zöld szemébe rejtőzött a kert

egy-két régi játék szanaszét hevert –

a hintaló az eresz alatt ázik

az orgonabokor mindig kinyílik

lila áradással csorog az ágon

barna nádfedél mosolyog a házon

mint ahogy büszke parasztházhoz illik

valamit mindig elhozok hazulról…

valami lelkemből mindig otthon marad…

régi énem is már hegyre bandukol

és nem üldözi a száguldó radar –

hol rejtőzik a sok pompás zivatar

emlékszel még szívem hát emlékezz hamar

 

1976. december 15.