Sulamita

Ó Sulamita te ébenfaszobor

te a nők között is a legbájosabb

oly szép vagy ma is hogy minden álmomat

Pazar hízelgéssel magadhoz vonzod

fekete hajad sötét hullámai

puhán fodrozó szerelmes dallamok

minden gyűrődésén varázs-harangok

csilingelnek mint Dávid zsoltárai

tudom te vagy a leggyönyörűbb zene

örök halhatatlan Énekek-éneke

mit csak bódult lánglelkű dalnokok

tudtak húrba csalni s isteni hatalmuk

előttem kitárták azt a szent kaput

ahol szerelmesen lábadhoz borulok.

 

1977. március 23.

 

Kis Sulamitám te kis szerelmesem

lelkemet poklok száz kínja kínozza

álmain a halált megszázszorozva

hozzád repítik és ezer idegen

fájdalmak gyötörnek – minden éjjelen

a hideg borzongás fagy homlokomra

és láztól gyötörve kiáltom hova

meddig vezet ez a nagy ismeretlen

végcél – sokszor magamban is kétkedem

s letapogatom minden mozdulatom

de mint holdsugár kilobban arcodon

a megnyugtató érzés a szerelem

s én alámerülök nagy hullámokon

reggelig cikázó apró fényeken.

 

1977. március 27.