(Egy régi várban)

Újra fénylik a márvány-tető

mert képzeletben felépítettem

csak istenek lépkednek ily felségesen

átszellemült arccal mindent feledtető

közönnyel ahogy a múlt itt elhaladt

s a por ahol süppedő perzsák hevertek

puhán lerakodik s az ablakkeretek

régi glóriában ragyognak

a karzat is üres talán a kisasszonyt

gondola lengeti a Grand-kanálison

csak képzelem mert apró sercenések

a szú lépteit mérik… időjelzések…

néhány évszázad mint merev ajtónállók

rám bámulnak vajon mire várok.

 

1977. május 29.