Éjfél

Tizenkétóra éjfél kint még zaj van

autók suhannak a körúton át

egyre hangolja mint furcsa zongorát

a várost az éjjeli láva-folyam

vágyak szikráznak égető álmokat

annyiszor kimondtuk ez a szerelem

s ha elmerengek két csukott szemeden

már látni vélem elröppent álmomat

és te már alszol én még ébren vagyok

hogy mire gondolok talán mindenre…

évmilliókra… vagy jóval messzibb messze…

tudod álmaim milyen nyugtalanok

de most megpihenek két alvó szemeden

s hosszú szempilládon az álom ring velem.

 

1977. augusztus 20.