Napraforgó

A fejem mindig a Nap felé fordítom

hadd áradjon lelkembe a fény

a törzsem egyenes kőszikla-kemény

a mezőt megtölti színem s illatom

 

szirmaim lángoló tüzes-napsugár

csókom aranyától ég a láthatár

mikor a magasba libben a pacsirta

lángoló koronám a Napról süt vissza.

 

1977. november 2.