Az ígéret földje felé

Menekülünk előttünk a puszta

mögöttünk a város felbőszült hada

kérdezgetjük elérünk valaha

a megálmodott célig vagy puszta

ábránd mert az üldöző sereg

már nyomunkban van s zúg a diadal

a lélegzetünk gyötrő viadal

időnk homokja végsőket pereg

költői látomás megnyílik a tenger

vége az őrült halál-riadónak

mögöttünk a szelíd hullámok dalolnak

engedd meg Uram neved most az egyszer

a pusztába kiáltsam itt vagyunk élünk

és hallgasd meg kérlek halálénekünk.

 

1978. január 30.