Siráz
Körülöttem robban a virág
színes robbanás a fehér napfényben
a költő még hallja mint zokogott Siráz
a halni vágyó ezüstös holdfényben
a barackfa is lerázta szirmait
ez volt az a nagy lila lobogás
és ömölt a fény mely mindent megvakít
de élni vágyott élni e pompás
aranyló azúrban – a csepp – a végtelen –
mert így diktálta az emberi értelem.
1978. április 2.