A Holdszonettek c nagy szonettkoszorút záró 211. szonett

Mint nyárestén a tejfehér szilvafán

Sok csillag-vízió mind a földre hull

S mint zuhanó meteor lángba borul

A lebukó Nap a hegyek oldalán

Még egy utolsó csókot lop az Égre

Azután meghal az éjre ráborul

Feljön a Hold az égi nagy-mogul

Gyászfátyolt vonjon elesett hősére

A Föld mint egy arany-álomvízió

Lebeg a kozmosz sugárözönén

Óh ti gyönyörű hármas égi-trió

Hányszor tort ültünk álmaim örömén

Mert pont akkor hulltak feneketlen mélybe

Ha Ikárként kúsztak az Ég zenitjére.

 

1980. november 20.