Távol

 A Göncöl mindig Északra mutat –

dermeszt a beláthatatlan űr

elmém hiába lót fut kutat

csak magam vagyok egyedül

bár szemem már rebeg és könnyezik

nem látok mellettem senkit sem

pedig a Távol még egyre int

s egy hulló csillaggal izen

 

1981. január 28.