Az ördög és Hatvani

Óh az öreg Hatvani

ki a lelkét adta el

látom most is mosolyogni

de az ördög nem figyel

egy telizsákot cipel

 

Izzad körmös kegyetlenül

mert a zsáknak súlya van

benne éveken keresztül

felgyűlt álmok halmaza

és ő siet fut haza

 

Feleúton meggondolta

s visszatért a tanárhoz

professzor úr vegye vissza

mert a Pokol kiátkoz

nem nyúlok a zsákjához

 

Az öreg csak mosolyog

nem kell nem kell viheted

amit vettél nem kis dolog

s a pokol csak örvendhet

mire most szert tehetett

 

Benne évek annyi vágya

bosszúsága töprengés

hosszú álmok éjszakája

bukás s az állandó kezdés –

mit te adtál mind kevés

 

De amikor körülnézett

nem volt nála senki sem

mert az ördög rég lelépett

s vissza sem tér azt hiszem

örvend semmit sem viszen

 

És az öreg Hatvaninál

kigyúltak az ablakok

kúszott a Hold mint egy hínár

eggyé szőve éjt napot

s amint látod hallgatott.

 

1981. február 8.