Csillagporos úton

Hazátlan bolyongtam

kéklő fenyvesekben

az őzsuta nyomán

álmaim kergettem

űztem titkon lestem

minden rezdületet

a legenyhébb zajt is

rögtön észrevettem

s az út amely vitt – vitt

régletűnt időkön

csillagporos úton

szép meséket őrzőn

karcsú lánytestek

szép ritmusa után

örök titkuk féltőn

ráborult a kurgán

csak mint lidérces fény

csap ki homlokomra

egy visszalengő holt

álmok víziója

érzem parázs-szemük

ma is tűzbe hoznak

rég letűnt avarján

annyi álomkornak

felcsendül a ritmus

elbűvölő zene

léptem igazítják

a bűvös ütemre

átölelem félve

karcsú derekukat

tűzben égő szemük

jövendőnk bércein

lármafákat gyújtanak.

 

1981. február 12.