Mindig

Mindig a fényt énekeltem

a sötétben is a holdfényt

legtöbbször vele töltöttem

naponta az éjfélt

belopta sugarát

az ablaküvegen

tudta rám talál

és beszélhet velem

ha megállt a tollszem

a fehér papíron

ott állt velem szemben

mesét indítón

közel hajolt hozzám

halkan suttogott

hosszú égi útján

új mesét hozott

látta a varázslót a varázsszőnyegen

suhanó rakétát csillagos egen

tankok hosszú sora termeszként vonult

a szép selyemútra tűzeső borult

az égő máglyatűznél látta arcukat

óh igen hogy kiknek elmondja holnap

az idő már eljárt és neki menni kell

a túlsó oldalról elindult a reggel

majd holnap – tudja

úgyis itt talál

ha addig át nem ejt

egy hirtelen halál.

 

1981. február 14.