Gyertyafények
Az éj sötét
s az Űr oly végtelen
kimúló gyertyafény
lobogsz nesztelen
a távol még int
behunyom szemem
aranypollent hintsz
édes szerelem
agyamra ráhullsz
arany ködlepel
arcomhoz simulsz
s kimúlsz hirtelen
1982. január 11.
Mosolyod kék folt
messzi tengeren
szemed égő fénypont
ragyogsz szüntelen
a dallam messze száll
pitypang bóbiták
zizegő szalmaszál
a lelkem – oly zilált
mosolyod kék folt
ragyog szüntelen
szemed égő fénypont
messzi tengeren
1982. január 12.
A holdfény besüt
az opál ablakon
fény csillogó ezüst
csillog hajadon
kezem hozzád ér
az éj lángragyúl
égő sziromlevél
takarónkra hull
a holdfény besüt
az opál ablakon
s kezem megpihen
csillogó hajadon
1982. január 13.
Kibomlik köröttem az éj
nagy fekete lepel
elvarázsolt tündérálom –
oly meztelen leszel
nem lát senki rajtam kívül
én látom arcodat
halványsárga pírba vonja
a felkelő Holdat
a pír lassan végigfolyik
hajadon arcodon
s széthull bőröd simaságán
az utolsó foton
1982. január 14.
Mint gyertyafény remeg
egy távoli csillag
vagy még az is lehet
hogy már régen kihalt
s elküldte sugarát
neutron szárnyakon
tudva hogy ránk talál
a Földön valahol
ott ahol körülvesz
egy bénító sötét
és átadja az Űr
féltő üzenetét
1982. január 15.
Mily messzi az a csillag
szinte alig fénylik
szemedben e titkos éj
égőn feketéllik
titok minden mozdulatod
s mikor ruhád lehull
fény éj lélek galaxis mind
mind titkon lángra gyúl
testünk fáradtan elernyed
az álmok egymást érik
oly messzi az a csillag
már-már alig fénylik
1982. január 16.
Te hívtál vagy én hívtalak
már nem is emlékszem
a fény vibrált játszi-halak
a tükörsima réten
derékig gázoltam akkor
a holdfénybe balgán
a mélybe rántott valami
csábos szirénhangján
te hívtál vagy én hívtalak
és megfogtad kezem
a Hold megértőn ránk kacsint
az ablak-üvegen
1982. január 17.
Két csillag közt a tér
messzi végtelen
sugarukat egymáshoz küldik
hosszú éveken
szemed kirobbant
két égő galaxis
éltető sugarát
felém küldi ma is
két csillag közt az út
hosszú végtelen
a régi fényt még ma is
küldik ők nekem
1982. január 18.
Kirobbantál vagy
meg sem születtél
üstökös vagy
vagy égő barackvirág
az Űr mi színeddel
fényeddel megtelik
a Világmindenség
vagy tűnő délibáb
lehet más nem is
érzékeli
nekem te vagy a
napi lét-elem
feljössz mint a Nap
minden nap keleten
fényed betölt
s azután
örökre –
lenyugszom veled
1982. január 19.
Az éj akár csak te édes
oly puha meztelen
öledbe rejtsz s ő eltakar
s messzi ringsz velem
nem is szeretnék visszatérni
e kábulat hona
túl az élet valóságán
a szépség otthona
az éj akár csak te édes
forrón meztelen
ha el is száll újra megjő
s ölében ringsz velem
1982. január 20.
A parti fák bólogatnak
mindenki figyel
a Hold sarlóján földre hullt
ezüstös lepel
betakarja az éj varázsa
a karcsú fodrokat
ruhád lehullt gyűrődésén
nem időz sokat
a parti fák mit susognak
csak a Hold figyel
most betakar szép álmokkal
ezüst színükkel
1982. január 21.
Színes lepke leng
hűs szirom felett
s közben elmereng
mást mit is tehet
ha napfény zuhog
nyílt virágokra
s a kaszáló zsong
békét orozva
szoknyád meglibben –
a nyár mosolya
még ma is izen
napfényét szórva
1982. január 22.
Add kedvesem kezed
lépjünk rá a Holdra
hadd száguldjon velünk
álmunk űrhajója
rálépünk a Holdra
s vágyunk szigetén
már csak ketten leszünk
erre vágytam én
add kedvesem kezed
mert az éj hideg
s az álmok bíbor fényei
nem melegítnek
1982. január 23.
Pislákolj gyertyafény… magad
tedd szebbé az éjszakát
szenvedjen kinek szíve fáj
s lázas álomkép ragad
messzi az életvalóságából
s nem látja itt mily szomorú
egén szivárvány-koszorú –
s a szív emésztő tűzben lángol
pislákolj gyertyafény… magam
hamvadok csonkig e lázban
az éj itt van s hiába vártam
mert akit vártam ma elmaradt
1982. február 27.
Fáj néha a gondolat
a szív vissza-retten
idegen vizek zúgását
hallgatjuk mi ketten
a hullámok összecsapnak
és vízhegy tornyosul
úgy érezzük csak az Ég
vagy az sincs már sehol
amott egy kicsinyke kék folt
vékony reménysugár
mely egyre nő és lángra-gyúl
s kigyúl a láthatár
1982. február 28.
Mit is vártunk mi egymástól
lehet rá biztos felelet
ki az ki hideg számításból
hamvad egy kínzó láng felett
melyhez egy csillag fúziója
jégvirágképző dermedtség –
lehet a sarkkör jégpáncélja
e titkos lángban szerte-ég
mit is vártunk mi egymástól
miért is kérdeztük volna
hiszen a szív amíg lángol
kozmikus varázsát ontja
1982. március 6.
Szemedben a zsálya színe kéklik
s a sóvirág lila nyugalma
rám-hajolsz s betakar minden éjjel
az ezüsthold varázsfuvalma
én úgy állok mint valamely ősöm
a holdfényben úszó várfokán
kit betakart dús selyemhajával
egy képzeletbeli hableány
de csókjaid józan remegésén
szétfolynak a várromok
pedig úgy tűnik hogy most is érzem
azt a messziről hozott illatot
1982. március 7.
A tornácon halkan kúszott
a szőlőinda levele
míg a Holdra némán bámult
öledbe hullt remegve
utána nyúltam s éreztem
a szőlőlevél már halott
őt követte a holdsugár
érintve az ablakot
a tornácon halkan kúszott
a szőlőinda levele
arcunkra hullt és betakart
vágyainkba temetve
1982. március 8.
Aludj hát kedves
jó éjszakát
álompille repdes
s fonja fonalát
a mesebeli pók
hálója feszül
s csak a telihold
hullt rá nesztelenül
aludj hát édes
jó éjszakát
ringassanak szépen
arany-gondolák
1982. március 9.
Azután a harmadik lovas
lelkem tüzével futott
Te nyomtál égőn harmatos
ajkaddal ajkamra csókot
azután a harmadik lovas
megállt és visszanézett
azt hiszem e komor bánatos
lovag csak téged nézett
azután a harmadik lovas
többé vissza se nézett
ketten maradtunk balzsamos
halálmegvető enyészet.
1982. március 20.
Elzúgott fejünk fölött
a tűzvörös korong
ez volt az Isten álma
az utolsó horog
melybe kapaszkodhattunk
évmilliók során
most átvillant agyunkon –
utolsó boszorkány
ki elbűvölt szemével
lelkünk tűzbe hozta
örök nagy szerelmünk ő
titkon tollba mondta
1982. március 21.
A Kozmosz rovarszeme
hazug feketelyuk
kísért szirénszemével
elcsábítja Napunk
és mi belehullunk
végtelen ölébe
honnan visszavillan létünk
szarkasztikus fénye
a Kozmosz rovarszeme
sok sok égő csillag
egyszer ők lesznek majd
hazug feketelyukak
1982. március 23.
Eltűnt az álom
meztelen maradtál
a Hold keskeny sávon
felénk kandikál
a tűzpiros gömb
az égről legurul
s a bíborszínű köd
agyunkra borul
és betakar a csend
egy langy fuvallat
egy szál katáng mereng
ablakunk alatt
1982. március 24.
Az éj tüskés
vadrózsabokor
ajkad piros bogyó
mérget hordozol
a gondolat fanyar
erdei gyümölcs
Isten megnyúlt orrán
viszketeg szemölcs
ajkad piros bogyó
erdei gyümölcs
minden gondolat most
viszketeg szemölcs
1982. március 25.
Alakod tökéletes
ébenfaszobor
hajad az éjből szőtt
bűvös habfodor
a szemed mágikus
csillag játéka
mosolyod az egek
földi ostroma
minden minden benned
csupa isteni
azt kérdem mid az ami
kicsit emberi
1982. március 26.
Óh adj napfényt a kétkedőknek
és kenyeret az éhezőknek
szép álmot kik aludni tudnak
erőt kik mindig hegyre futnak
küldd felhalmozott energiád
fotonok szárnyán s elnézd hibánk
hogy mindig csak egymásnak estünk
s a megoldásra mégse leltünk
küldj holdas éjeket nekem
lobogjon égjen tűzben a versem
zúgjon köröttem nagy szerelmi orkán
fenyőket döntők havasom ormán
1982. június