Himnuszok a Naphoz
Köszönöm neked a
napfényt a szerelmet
a lányok hajában
a színt s az éjeket
melyek álmatlanul
még ma is rohannak
a holdfénnyel csüngő
ezüst-szálakat
az éjjel és nappal
varázsleheletét
és azt hogy létezünk
ragyogj ragyogj felénk
Visszahozhatod még
a régi álmokat
a régvolt gyötrődést
a hulló szirmokat
a merész ívelést
a kék égbolt alatt
a fűszálak könnyét
járatlan utakat
hozd vissza még egyszer
első nagy szerelmem
minden fájdalmával
hagyd újból szenvednem
A dal a holdsarlóról
ezüstszálakon hull
hajad tengersötétje
vállamra borul
betakar az Éj e nagy
fekete óceán
véred szirénbúgása
bénítón hat reám
belep e nagy óceán
hajad fodraival
s e dal szívünkbe ömlő
szerelmes bájital
1982. április 10.
Ahogy mellettem fekszel
s a holdfény átölel
szobánk lassan megtelik
lilaszínű köddel
a képek elmosódnak
szétfolynak a falak
vágyunk aranygondola
az éj tükrén halad
az éjben összebújunk
két megsebzett kalóz
mit az élet elragad
az álom visszahoz
1982. április 11.
Gyönyörű holdvilág
mástól kapod fényed
átlépsz az éjszakán
hatalmas mezsgyéket
sokszor úgy látlak
mint bús éji-kísértet
máskor lázzal tölti meg
ezüstszínű fényed
te vagy álmaim
hideg rezdülése
forrongó vágyaim
kénköves mezsgyéje
hozzád menekülök
két fáradt nap között
gondterhes homlokom
holdfénnyel öntözöd
1982. július 16.
Futok menekülök
az éj leple alatt
kitől menekülök
most tudom lemaradt
nem rángatja ingem
kopott gallérjait
rám uszítva a STRESSZ
bősz fenevadjait
az éjszaka enyém
súlytalan lebegek
míg a holdvilág sző
szép varázsszőnyeget
könnyedén utazok
mint gondtalan király
kinek országa jó
nem tépi vad viszály
hallgatja a szférák
boldog himnuszait
s nyíló csillagvirág
szirmaiból szakít
de már jön a hajnal
s a varázs szétszakad
biztos őrzőm a gond
most is torkon ragad
1982. július 17.