Későn

Reszket a szél a tó remeg

hullnak a sápadt levelek

kimúlt a fény a holdsugár

néma a csend ki erre jár

 

ölelj hát s csókolj kedvesem

csillogó gyöngy a zöld gyepen

a hajnal a hegyről ide lát

s ránk veti párkafonalát

 

remegő csillag a szemed

ne hunyd le hadd hogy égjenek

lobogjon fároszként utamon

hosszú az éj mély vadon

 

1982. november 1.