Múló idő

Mindig itt van és halkan lépeget

a múló idő mely méri léptedet

visszahozva az ismert kopogásokat

messze fújva a sárgult lombokat

az ősz és tavasz birkózik bennem

a mindig visszatérő ősi szerelem

mely felidézi pazar mosolygásodat

a holdfényben úszó bánatos arcodat

mit egyedül csak én vettem észre

én örök-elmenő mindig visszatérve

hozzád ki álmaim megállója vagy

ki menni kényszerít de elmenni sem hagy.

 

1983.