Nagyanyám

Nagyanyám imával kezdte

én – káromkodással

így pöröltünk mi ketten

sorssal és világgal

este ha lefeküdt

sok szépet álmodott

az Édenkert fölött

kék csillag mosolygott

este ha lefekszem

a poklok kínja mar

tépdesi a testem

tüzes karmaival

álmaim villámok

súlyos vizes-kötél

szorítnak a rácsok

lelkem börtön lettél

 

1983.