Zavaros szonett

Te tépett-koszorú gyönyörű szonett

ékköveid csillognak olthatatlan

benned égő lelkem fortyogó katlan

arany-buborékok ezüst-tó felett

bennetek karing a lázas képzelet

kitörni vágyik de útját súlytalan

béklyók kötözik mégis a magasban

tartanak bűvös költői ütemek

ha le is hulltok mint tépett falevél

egy őrült vihar az egekig dobhat

új színekben égtek új kozmikus utak

jelzik égi utad amerre mentél

de amit itt hagysz minek azt mondanom

örök parázs mely ég s lángra-gyúl valahol.

 

1983. október 12.