Az éjre sokszor

Az éjre sokszor halotti csend borult

a nádas sóhajtott tőlünk távolabb

most is érzem a könnyed földre csordult

talán az az éj volt a legboldogabb

a végtelen Ég is csillagokat sírt

megszülni készült egy új Szupernovát

a Föld sem érezte talán azt a kínt

mely ott redőzött milliók homlokán

mert nagy álom zajlott egyik féltekén

a másik meg tőlünk nagyon távolt volt

de bőröd opálos észbontó selymén

zabolátlan csikó tündökölt a Hold

hogy irigyeltem akkor éjt árnyat Holdat

téged érintve tudtam tőlem lopnak.

 

1984. június 23.