Egy hullócsillag

Egy hullócsillag az égről földre hullt

csak egy percig égő – tüzes meteor

behintve az űrt a vaksötét glazúrt

égő csóvájával – vakítón tombolt

egy remegő napsugár pupilládig ért

lángra gyújtva benne drágaköveit

s visszavert varázsán megbolydult sötét

kiokádta önnön televényeit

párzásra indult az esztelen rovar

vértől duzzadtak buja hajszálerek

minden nesz vagy zaj tapogató radar

a tűnő percből halhatatlant teremt

hullócsillag volt te mondod szerelmünk

a kétségek egén ma is együtt égünk.

 

1984. június 26.