Csillagrobbanásból

Csillagrobbanásból sötét űr marad

aranyló virágból pitypangbóbita

fehér hajszálak holtszerelmek titka

robbanó szökőár lassan leapad

lefolyik a csend a korallzátonyon

a néma holdvilág nyomtalan halad

a seb múlhatatlan szívünkbe ragad

s néhány szarkaláb már arcunkon oson

mégis az Űrből vad szerelmek árja

antik istennők keblét felénk tárja

s az éjen átsütnek bősz faunszemek

szerelmünk mímelt holdfénytakarója

meztelen testünk küzdelmeit óvja

akkor is mikor már föld alatt leszek.

 

1988. március 18.