A kis herceg

Lelkem sivár kopár Szaharáján

a felkelő Hold egy sugárt melenget

halvány s mint a húr önmagában reszket

mint önnön gyötrelmén vergődő sámán

óh mond minek küldted ifjú herceged

te képzelet buja költői ábránd

ha a sivatag mivel körülvetted

csak megejtő bók sokszínű ármány

mért nem hagytad örök kelyhébe zárva

álmaim boldog hercegasszonyát

mért engedted lényét Föld felé tárva

rám szórja megejtő démon-mosolyát

s most mint izzó homokfergeteget

egy őrült Sirokkó halálba kerget.

 

1988. május 28.