Ledőlt a templom
Ledőlt a templom s a győzelmes sereg
már a bort nyakalja s szeplőtlen szüzek
villanó combjai buja vad tüzet
szórnak a parázsló frigyláda felett
ömlik a bor és körbe jár a serleg
ölelő karokban heves vágy lüktet
elborul az agy s az akarat süket
a tájon szétfolyt a bódító meleg
csak a főpap áll a gőzölgő romnál
szemében kigyúlt halvány reménysugár
már tudja mit róttak rá az istenek
még egyszer felnéz a csillagos égre
amely már üres s hidegen nyúl érte
érzi hogy arcán könnyei peregnek.
1988. április 20.
A harcnak vége s a templom romba dőlt
a frigyláda felett ellen-láb tapos
hol a sok büszke félelmetes harcos
ki halált megvetve rohamra lendült
a Hold is sápadtan lesi szégyenünk
a város a győzők dalától zajos
óh hol vagy Isten te égi nagy hajós
még egyszer mutasd meg arcodat nekünk
így gyötrődik ő érzi számkivetve
ő a büszke főpap földig görnyedve
a füstölgő romnál egymaga maradt
megtépett nyája vajon merre széledt
vad kurjantások verik fel az éjet
s körmével tépi a siratófalat.
1988. április 22.
Csak a Hold tapos a parázsló romon
a győztesek is már aludni tértek
könnyezik a szem és sehol egy lélek
az éj ködbevesző távoli orom
kihalt a szó és elnémult az ének
ami körülvesz most fekete korom
a Hold szédeleg e megnémult toron
pihen a halál s álmodnak a vének
de az éj sűrű a vér vadul rohan
új vágyak nőnek ölelő karokban
izzó sivatag a pihenő kebel
óh mondd minek a sok kínzó gyötrődés
meddő látomás dőre menekülés
ha csak önmagad gályarabja leszel.
1988. május 4.
Ledőlt a templom s mire ítéltetett
e nép hogy örök földönfutó legyen
cél nélkül bolyongjon mint elvadult szellem
álmatlan éjeken a sivatag felett
szülnek-e lányaink új Mózeseket
kik átvágnak ha kell véres tengeren
elől tűz hátul víz s a féktelen ellen
diadal-mámora hasítja az eget
mondd Uram én most hova meneküljek
én a büszke főpap ha még csak süket
fülekre talál biztató szavam
a ledőlt templom hamvadó üszkéből
főnixmadár-lelkem magasba lendül
mint zengő oázis mennyei dallam.
1988. május 10.