Egyedül vagyok

Egyedül vagyok s fura gondolatok

lopakodnak közel az éj bársonyán

puha lépteik szinte nem is hallom

csak a Hold szitál a sűrű almafán

s míg a Galaktika zötyögő malom

lassan egyet fordul szédítőn lomhán

szétfröccsenő lisztpor nagy aranyhalom

a tündöklő égbolt – megdermedt orkán –

csak te mozdulsz a Világűrben felém

haldokló kométám bús szívem egén

más itt minden halott kristályba ragadt

de te cipeled szétfoszló uszályod

éltető fényed tündöklő halálod

mely számomra végső látomás maradt.

 

1988. augusztus 17.